Keszeg

Vörösszárnyú keszeg

Általános

A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Egyes vidékeken pirosszeműnek nevezik.

 

Előfordulása

Európa és Kis-Ázsia vizeiben őshonos. Minden nagyobb folyó- és állóvízben előfordul, patakokban ritkább. Főleg vízinövényekkel (hínárral) benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli.

 

Megjelenése

Teste zömök, kissé magas, oldalról lelappított, nagy és vastag pikkelyek borítják. Lassan növekedő, kis súlyt elérő hal. Az első évben 4-5, a 2. évben 8-10, a 3. évben 14-18 cm nagyságú. Jó táplálék-ellátottságú vizekben gyakoriak a 25cm körüli egyedek is. Szája felfelé nyíló. A hasúszó első sugarai a hátúszóról húzott merőleges elé esnek, a hasvonal a hasúszók és a farok alatti úszó között éles. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér. Úszói - kivéve a fiatal példányokét - élénkpirosak.

 

Életmódja

Mindenevő faj. Különféle vízinövényeket, azok törmelékeit, magvakat, férgeket, rovarlárvákat, alsórendű rákokat fogyaszt.

 

Szaporodás

Áprilisban, májusban 15-18 fokos hőmérsékleten ívik, a növényekkel borított részeken. A nőstény 100.000-150.000, 1,5 mm átmérőjű ikrát rak. Háromnyaras korában ivarérett. Gyorsan melegedő tavaszokon kereszteződhet közeli rokonával a bodorkával. Utódaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik, valamint nagyobbra nőnek a két szülői fajnál.

Gazdasági elentőség

Tömeges előfordulása miatt kevésbé értékes halnak számít. Gazdasági jelentősége inkább a vizek szűrésében, és a ragadozó halak takarmány-halaként jelentős, de egyre inkább érdeklődnek felé a horgászok is. Íze a víz minőségétől függően változik, de tiszta vizekből származó egyedei ízletesek.

 

Horgászati jelentőség

Fiatal példányai csalihalnak kiválóak. Úszós készséggel, csontkukacal, paprikás kenyérrel, kukoricával, apró gilisztával fogják. Fogása nem esik korlátozás alá.